words per minute
5
AdamTorok
00:00
Speed
- Rendben felkeltem, de morcos lesz. Későn jött haza - mondja az édesanya. Bezárja a kis üzletet és hazamegy a rendőrrel. Kinyitja az ajtót és bemegy a másfél szobás lakás kisebbik helyiségébe, Gábor birodalmába. A fiú nehezen ébred, csipás szemekkel csodálkozik a rendőrre. - Már megint? - kérdi, mire elismétli neki az anyának mondottakat a fiatal nyomozó.
- Most azonnal kell indulnunk, mert már így is késésben vagyunk. Várnak ránk.
- Nem fogok fogmosás nélkül elindulni itthonról - fakad ki Gábor - soha még nem mentem úgy el, hogy ne mostam volna meg a fogam.
Gábor bemegy a fürdőbe, megmosakszik, felöltözik, közben a rendőr és az anya türelmesen várnak rá. Gyöngyi nem izgul, hiszen évek óta ismeri a nyomozót és tudja: megbízhat benne. Ebédre itthon van a fiam és egyszer s mindenkorra lezárjuk ezeknek a szörnyű heteknek az élményét - gondolja magában Gyöngyi. Gábor elkészül, fölveszi a kabátját, elköszön anyjától, és felmegy a húsz kilométerre lévő Szombathelyre. Az anya még nem tudja: hosszú évekig utoljára látja szabadon fiát. A közös ebéd évekig várathat magára, elmaradnak a közös séták, beszélgetések is. Gábor sem sejti, hogy hosszú ideig, utoljára szagolja a szabad levegőt, és soká lesz, amíg szüleivel és barátaival börtönőrök nélkül beszélhet.
Az autó nem sokkal 11 óra előtt ér fel a megyei rendőr-kapitányságra. Gábor kiszáll a kocsiból, még viccelődik, nevetgél. Akik az épületben várják, nagy megkönnyebbüléssel nyugtázzák: Megvan! Végre elcsíptük. Felkísérik a fiút az emeletre, leültetik arra a székre, amely az elmúlt hetek alatt szinte már hozzá nőtt. Az elmúlt időszak nyolc-tíz, esetenként tizenkét órás kihallgatásai alatt a fiúnak volt ideje hozzászokni a környezethez. Szokványosan indul a kihallgatás, századszor ismétli el ugyanazt. Az ápSrilis elsejei délutánt. Nem sokkal később elhallgatnak a rendőrök, furcsán nézik a fiút. Gábornak rossz érzése van. Aztán elhangzik az iszonyatos mondat: ?Tánczos Gábor, téged H. Zsófi április elsején történt meggyilkolásával gyanúsítunk. Ettől a perctől kezdve őrizetben vagy. Erre három napig van lehetőségünk, ezután az ügyészség kezdeményezésére előzetes letartóztatásba helyezhet a bíróság. Ha van ügyvéded felhívhatod, ha nincs, akkor hivatalból lesz kirendelve melléd. Van valami mondanivalód?? Az értetlenségtől és döbbenettől megnémult Gábornak nem volt mondanivalója.
A fiú ellentmondásos vallomásai és a szakértői bizonyítékok alapján, a gyilkosság utáni huszadik napon Tánczos Gábor, büntetlen előéletű, 18 éves körmendi lakost, a Vas Megyei Rendőr-főkapitányság, mint a H. Zsófi elleni brutális gyilkosság gyanúsítottját, őrizetbe veszi.
A Szombathelyi Városi Bíróságnak 72 órája van eldönteni, hogy a rendelkezésre álló bizonyítékok elegendőek-e a fiú előzetes letartóztatásához. Ha igen, akkor harminc napra rács mögé kerül Gábor, amit ha szükséges, akkor akár további egy évvel is meg lehet hosszabbítani. Ha a bizonyítékok mégsem bizonyulnak elégségesnek, akkor április 23-án, csütörtökön 11 órakor ki kell engedni a fiút. Egyelőre azonban csak néhány vércseppet találtak a fiú nadrágján, amely még elemzésre vár. Egyáltalán nem biztos, hogy az Zsófi vére. Az a tény, hogy Gábor a gyilkosság délutánján járt abban a lépcsőházban, akár véletlen egybeesés is lehet. A válaszra, hogy a srácot kiengedik-e, még várni kell.
Az őrizetbe vétel másnapján Körmend egy kicsit megnyugodott. A városban most már találok olyan embert, aki nem csak a vállát húzogatja arra a kérdésre, hogy mi a véleménye a gyilkosságról, hanem akad, aki válaszol is. Sokan vannak, akik már most, a bizonyítékok hiányában elítélnék a fiút. Mások viszont kitartanak Gábor ártatlansága mellett. Rövid közvélemény-kutatás után kiderül: az utóbbiak vannak többségben. A megkérdezett negyven-ötven ember közel kétharmada mondja azt, hogy csak egy bűnbakot találtak Gáborban, az igazi gyilkos még mindig szabadon sétálgat.
- Miből gondolja, hogy Gábor csak a rendőrség véletlen ?zsákmánya?, nem pedig a gyilkos? - kérdem Czubor Miklóstól, az egyetlen körmenditől, aki nevét adja véleményéhez.
- Én ismerem Gábort. Biztos vagyok benne, hogy az ő temperamentuma, egyénisége nem egy gyilkost takar. Tudja, ez egy kisváros. Itt mindenki ismer mindenkit. Ha valaki gondolkodás nélkül rávágja, hogy Gabi egy gyilkos, akkor az vagy nem ismeri a srácot, vagy nincs magánál - összegzi summásan véleményét a férfi.
- Mi van, ha félreismerték és csak a felszínt mutatta maguknak, az igazi énjét soha, senkinek nem fedte föl?
- Kizárt. Ez a fiú nem annyira okos, hogy ilyen agyafúrt legyen. Ez nem valamilyen minősítés, ez tény. Nagyon jól tudja mindenki, hogy furcsa a fiú. Nem dilis, csak nem olyan, mint a többi hasonló korú. Ha valaki magába fordul, nem tart háremet maga körül és nem jár nyugati kocsival, aranyláncokkal a kezén, az már rögtön gyilkos? A szegény és kevéssé művelt embereket könnyen kikiáltják bűnösnek, amíg azok, akiknek jó kapcsolatuk van a rendőrséggel, vagy van elég pénzük, hogy külföldön, vagy az ország másik végén elbújjanak, azok ártatlanok?
- Ön szerint a pénz és a kapcsolatok elegendőek egy gyilkosság eltussolásához?
- Igen.
- Ezek nagyon komoly vádak mind a rendőrségre nézve, mind a jól menő urakra és hölgyekre nézve.
- Mit gondol, adnám a nevem a beszélgetéshez, ha nem vállalnám nyíltan a véleményem? Nem titkolom el azt, amit egy ország nem mer kimondani. A kapcsolatok és a pénz uralkodik ma Magyarországon. Könnyen elképzelhető, hogy tudják, ki az igazi gyilkos, csak annak olyan ismerősei vannak, hogy nem merik letartóztatni.
- Tehát Ön szerint Tánczos Gábor ártatlan?
- Igen. Ő egy bűnbak. Könnyű befolyásolni és nem nehéz a nyakába varrni a gyilkosságot.
- Mióta ismeri a fiút?
- Két, három éve. Sokat járt be hozzánk az üzletbe. Mindig érdekelték a kocsik, motorok. Ő nem engedhette meg magának, hogy vegyen egyet, így csak az álmaiban száguldozott sportkocsikon. Tudja az álmok fontos dolgok. Ha valakitől elveszik a legbensőbb dolgait, akkor olyan valamitől fosztják meg, amit sem szeretet, sem barátság nem helyettesíthet. Az álmokat nem lehet pótolni semmivel. Gáborban összetörték a lelkesedést és rajongást az álmaiért. Ha pedig ezt teszik, akkor Gábor inkább bevallja azt is, amit nem követett el, csak hogy megmaradjanak álmai. Azt senki nem veheti el tőle.
- Néhány éves, felületesnek is mondható ismeretség után, bátran ki meri jelenteni, hogy Gábor nem követhette el ezt a megdöbbentő gyilkosságot?
- Igen, kétség nem férhet hozzá. A fiú nem képes egy ilyen szörnyű tett elkövetésére. Ahhoz túl gyenge. Egy álomember.
Álomember. Ez a legtalálóbb kifejezés Tánczos Gáborra. Ártatlansága mellett sokan kitartanak, ő mégis a fogdában ül és talán azon gondolkozik, hogy: Miért? Miért pont ő? Miért nem a szomszéd gyerek, vagy a város egyik nagymenője? Miért ő, aki soha senkinek nem ártott, akire rákényszeríthetik azt is, amit nem akar? Pont ő, aki a gilisztát sem merte rátűzni a pecabotra, aki a legyet sem merte agyonütni a lakásban. A fiú fejében megválaszolatlan kérdések keringenek, amelyekre soha, senki nem fogja megadni a választ. A nyitott kérdéseknél pedig nincs rosszabb. Mindenesetre a fiú a szombathelyi rendőrségen van, legkorábban 1998. április 23-án, csütörtök délelőtt szabadulhat. De vajon szabadul-e?