words per minute
5
AdamTorok
00:00
Speed
Tánczos Gábor rendezett családi körülmények között élt. Már ha rendezettnek lehet nevezni azt, hogy szülei két évvel korábban elváltak. Az édesapa, Tánczos István ugyan elköltözött, de nem szakította meg kapcsolatát volt feleségével. Közös gyermekük sorsát szívén viselte, Gábor édesanyjával a baráti kapcsolat megmaradt. A fiú egy másfél szobás panellakásban lakott egészen addig, amíg a rendőrök le nem tartóztatták. Az első emeleti lakás sötét, a ház előtti fák eltakarják a napot. A hatvanas években épült házsor átlagos lakását meleg otthonná varázsolta Gyöngyi, az édesanya aki a mai napig várja, hogy bebizonyosodjon: fia ártatlan, a rendőrök csak egy bűnbakot találtak személyében.
Fiának letartóztatását az édesanya akkor tudja meg, amikor a körmendi és szombathelyi nyomozók néhány órával az után, hogy Gábort elvitték, ismét az üzletben vannak. Pár nappal később Gyöngyi így emlékezik arra a délelőttre:
- Nem sokkal tíz előtt jöttek. Megint megkértek, hogy menjek haza, mert szeretnének körbenézni a lakásban. Nem tudtam mit tenni, ismét otthagytam a munkám. - Gábor hol van? - kérdeztem, amíg hazafelé tartottunk. Elmondták, hogy Zsófi megölésével gyanúsítják és a szombathelyi kapitányságon tartották. Azt hittem, rögtön elájulok - meséli. Gábor borjú nagyságú fekete kutyája körbenyal, a tacskó egy idő után megunja a barátkozást és lefekszik a fotelban. Amíg nézelődöm, kulcs fordul a zárban és megjön Gábor nagyapja, Józsi bácsi. Immár hármasban próbáljuk megfejteni: vajon miért tartják fogva a fiút? Csak bűnbakot kerestek, vagy valóban a gyilkost fogták el?
- Hol hagytam abba? - kérdi az anya.
- Hazafelé jött a rendőrökkel - emlékeztetem az érthető módon szétszórt nőt.
- Igen, igen. Bejött a lakásba hét, vagy nyolc civil ruhás, a többiek a ház előtt voltak, lezárták az egész környéket. Megmutatták a házkutatási parancsot, majd a lakásban mindent fölforgattak. Úgy indult, hogy Gábor szobájából összeszedtek valamennyi személyes holmiját. Az összes ruhát, cipőt, a pizsamáját, egy fél pár papucsot - a másik felét máig nem találtam meg -, még az iskolai tablóképet is elvitték. Aztán következett a lakás többi része. Kiszedték a hamut a cserépkályhából, még a kutya alól is elvitték a szakadt pólót. De nem hagyták abba. Felnyitották az ágyakat, a szekrény tetejére felnéztek, szétszedték a fürdőszobát. A lakásban található összes kést elvitték. Közel harminc kés volt itthon az étkészletet is beleszámítva. Nem hagytak itt egyet sem. Délután fél ötkor mentek el. Az orrom alá dugtak egy listát, hogy írjam alá, ezeket vitték el. Nálam viszont nem hagytak másolatot! Ön szerint ez nem ütközik törvénybe?
- Nem tudom, nem vagyok sem jogász, sem rendőr - mondom, de visszatartom kikívánkozó megjegyzésem: hála Istennek. Nem irigylem a hivatalos embereket, akiknek magánügyekben kell vájkálniuk, életeket tesznek tönkre, vagy éppen családokat választanak ketté. Nem a legmegbecsültebb hivatás az övék.