words per minute
15
AdamAdam1858180
00:00
Speed
-Elmehetek?
Senki se felelt. Még egyszer kérdezte:
-Hát nem vertek agyon? Elmehetek?
És miután most se felelt neki senki, nyugodtan, szépen, lassan elindult a híd felé.
Egy kéz se mozdult, egyetlenegy fiú se moccant meg a helyéről. Most mindenki érezte, hogy
ez a csöpp szőke gyerek valóságos kis hős, igazi férfi, aki megérdemelné, hogy felnőtt ember
legyen... A hídnál álló két őr, aki az egész esetet végignézte, csak bámult rá, de hozzányúlni
egyik se mert. Mikor Nemecsek a hídra lépett, fölharsant Áts Feri mély, dörgő hangja:
-Tisztelegj!
És a két őr haptákba vágta magát, s magasba emelte ezüstös végű lándzsáját. És mind a fiúk
összecsapták a bokájukat, és valamennyien a magasba emelték lándzsáikat. Senki se szólt,
mikor az ezüsthegyű lándzsák megvillantak a holdfényben. Csak a Nemecsek léptei dobogtak a
hídon, amint távolodott. Aztán ez se hallatszott, csak valami cuppogás, mint mikor valaki
vízzel teli cipőben jár... Nemecsek elment.
A szigeten zavartan néztek egymásra a vörösingesek. Áts Feri a tisztás közepén állott, és
lehajtotta a fejét. Ekkor odalépett elébe Geréb, fehéren, mint a fal. Motyogott valamit.
-Tudod... kérlek... - kezdte.